New year new me

2020. 

Remélem, jobb/jó év lesz nekem is. Bár kissé szkeptikus vagyok ilyen téren. Most úgy érzem,

elfogytam. Mintha egy üres kút lennék. Újévi fogadalmak, újabb esélyek. Bár én abban hiszek, hogy minden nap egy új esély. Egy újabb esély, hogy jobb ember legyél, mint tegnap voltál, hogy szebbé tedd az életed. Vagy másokét. Is. Mindenesetre nagy tervekkel indulok neki az új évnek. Akarom, hiszek benne, hogy jobb lehet. Hogy ennél csak jobb jöhet. Hogy képes leszek felállni, és leporolva magam, emelt fővel továbbmenni. Nézzük, mit hozott a 2019 és mit is várok 2020-tól...

2019 adott nekem egy diplomát. Borzasztóan örülök, hogy vége lett, kemény küzdelem volt, de vége. És most, így közel egy év távlatából is egészen hihetetlennek tűnik, hogy nekem sikerült. Hogy az álom, amiről közel 10 éve álmodtam, valósággá vált. A célt, ami nagyon sokszor elérhetetlen távolságban volt, és látszólag leküzdhetetlen akadályok álltak előttem, mégis elértem. Ott volt velem a családom, és tudom, hogy apu is. Bár azért mikor kiléptem a suli kapuján, felmutattam a diplomámat, és azt mondtam: Sikerült! Bár ő nem hitt bennem, azt hiszem, ez is csak olaj volt a tűzre. Sokan nem értik, miért választottam ezt, miért csinálom ezt, hiszen olyan sok a lehetőség odakint a nagyvilágban. Olyan lehetőségek, amikből meg is tudnék élni. Ami érzelmileg kevésbé megterhelő, amit jobban megbecsülnek. De nem megy. Próbáltam, de nem megy. Ezért vagyok itt, és ezt kell tennem. Ez a dolgom.

2019 adott nekem egy olyan nyarat, amikor napról napra töltött el az érzés, hogy imádok élni! Bulik, Duna-parti vízipipázgatások, hajnalba nyúló beszélgetések, szeretet, törődés, bizalom és öröm. Nyári tábor, új barátok, menekülés a hétköznapi gondok elől, még ha csak ideiglenesen is. Megnyugvást, hogy az út, amin haladok, jó. Hogy működik. Ezt kaptam a 2019-es nyaramtól, és ezért nem lehetek elég hálás. A nyár, amit Amerikában töltöttem, elég kemény ellenfél, de 2019 nyara szép ellenfél volt. Mindenképp életem legjobb 3 nyarában van.

2019 adott egy hatalmas nagy pofont is. Jó nem, csak hogy stílusos legyek, több, kemény gyomrost is adott. Kezdődött azzal, hogy anyu kórházba került. Aztán napra pontosan 4 hónappal később én is. Ugyanabba a kórházba, ugyanabba a kórterembe, csak épp másik ágyra. Epekövet diagnosztizáltak. Műtét, diéta, és minden, ami ezzel jár. Aztán valami történt, és a munkahelyemen teljes káosz, anarchia, és társai vannak. Nehéz. Nagyon nehéz. Ez azért került ide, mert 2019 hihetetlen mennyiségű komplexust is hozott nekem. Egy "csodálatos" kosarat... ami után értéktelennek és szerelemre nem érdemesnek tartottam magam. Őszintén elhittem, hogy nem érdemlek meg senkit, és egyedül fogok meghalni. Az önbecsülésem a romokban, és ilyen lelkiállapotban gyakorlatilag folyamatosan beteg vagyok november óta. Ha nem megfázás, akkor herpesz, ha nem herpesz, akkor megfázás. Válogathatok. Így pedig nyilván nem vállalták a műtétet. De ez nem is baj. Összerakom egy kicsit magamat, mert most nagyon nagyon rossz helyen vagyok. Lelkileg. Nem érzem jól magam. Általában rossz, és néha vannak jobb napok. Néha pedig olyanok, amikor minden szürke, minden sötét és egy szemernyi jót sem találok semmiben. Mintha kifogyott volna az öröm számomra. Elfogyott a manám. Most újra kell töltenem, mindenféle szempontból. Lelkileg és fizikálisan is. A műtét így határozatlan időre elnapolva. Majd amikor kész leszek rá. Legalább már odáig eljutottam, hogy segítséget tudtam kérni.

2019 új barátokat is adott. Ezért pedig nem győzök elég hálás lenni. Jó hatással vannak rám, minden szempontból.

2019 adott több új lehetőséget. Mind munkában, mint tanulásban. És kezdem egyre jobban érezni magam a suliban. Ennek pedig örül a kis lelkem. :)

2019 hozott nekem egy csomó tök jó sorozatot, amire rá lehetett függeni. :D

2019 hozott nekem egy MAGUS és egy D&D partyt. Amiért szintén nagyon hálás vagyok.

Alapvetően nem gondolom, hogy ez egy rossz év lett volna, de el kell ismernem, nagyon sokat kivett belőlem. Rengeteget. Kicsit besűrüsödött a rossz az év második felében. A csalódás. Az fájt a leginkább. A gyönge lábakon álló önbizalmam kapott egy büdösnagy pofont. És ettől darabokra estem szét. Értéktelennek érezni magamat nem jó dolog. Tudni racionálisan, hogy baromság, amit gondolsz, de mégis egyszerűen képtelennek lenni változtatni. Ez egy szar érzés. Próbálok változtatni. Kívül is, és belül is. Új ruhák, smink és minden, amitől egy nő elvileg jobban érzi magát. Mégsem teljesen érzem. Talán, néha... egy kicsit. Például tegnap, szilveszterkor. Leszámítva a herpeszt. Talán ez egy próbatétel. Talán meg kell küzdenem magammal, hogy végre el tudjam fogadni azt, aki vagyok. Talán... magam sem tudom. Nem tudom még, hogy hogyan tudnám ezt megtenni. Olyan nagyon nehéz, mikor úgy érzi az ember, hogy szörnyen magányos. A barátok szeretete egy csodálatos dolog, és abban szerencsére nem szűkölködöm, de egy kicsit olyan, mintha pörköltet ennél savanyúság nélkül... oké, ez furcsa, de várd ki. Világéletemben savanyúsággal ettem a pörköltet. Ha nincs savanyúság, az íz még jó, de nem teljes. Nem olyan, mint ami után elégedetten hátradőlsz, és konstatálod, hogy ma is minden rendben. Jól érzed magad, és jól is laktál, de mégis hiányzik valami. Na ez pont ilyen érzés. És most próbálom elhinni, hogy a vágyakozásom nem hiábavaló. Hogy amit elképzelek, az önbeteljesítő jóslatként, meg is fog történni. Talán idén. Nagyon jó lenne. Hogy végre ne legyek ennyire nagyon egyedül.

2020-ban szeretnék jobban odafigyelni magamra. Eljárni többet mozogni. Többet nevetni. Továbbhaladni az úton, amelyet tavaly áprilisban kezdtem el. Talán ha el tudnám érni azt, amit áprilisban kitűztem, akkor kicsit könnyebb lenne a lelkem. Szeretnék, akarok hinni benne, hogy az idei év arról fog szólni, hogy rendbe teszem magam, és elkezdem megszeretni a bennem élő nőt.  Legalább annyit, vagy még többet találkozni idén is a barátaimmal, mint tavaly. Inkább még többet. Sokkal többet. Január elseje mindig jó alkalom arra, hogy valami nagyba kezdj bele. Minden nap írni fogok magamnak egy cetlit. A cetlin az fog szerepelni, amiért hálás vagyok aznap. Bármilyen apróság belefér. Bármilyen jelentéktelennek tűnő tett, dolog. A lényeg, hogy át kell állítanom magam. Muszáj hinnem abban, hogy lehet még nagyon szép, és jó, sokkal jobb, mint most. Mert különben nem marad semmim, és azt hiszem, azt most nem élném túl...

Szóval sokkal, de sokkal szebb és sokkal nyugodtabb évet kívánok mindenkinek, de első körben saját magamnak! El kell hinnem, hogy képes vagyok bármire, el kell hinnem, hogy elég vagyok!